Mit lehet tenni, ha rendszeresen sírva megy a gyerek iskolába?

(Egy tanítónő javaslatai.)

Az első osztályt elkezdeni nehéz időszak. Arra sok szülő fel volt készülve, hogy gyermeke az első napokban, sírva búcsúzik el, amikor beérkeznek az iskolába. De mi van akkor, ha ez a második és harmadik héten is így alakul és nincs változás?

Először is tudnotok kell, hogy ez teljesen természetes dolog. Minden gyerek más és minden gyerek máshogy birkózik meg ezzel a hatalmas váltással. Vagyis ne gondoljátok, hogy a ti gyereketek béna, hisztis stb. Ez csak annyit jelent, hogy neki hosszabb időre van szüksége. Sok olyan gyereket láttam, aki így kezdett és később nagyon vagány kis gyerkőc lett belőle. Tehát nyugodjatok meg, hogy semmi különös nem történt. Ha a gyerek azt látja, hogy te nem stresszelsz ezen, akkor ő is hamarabb megnyugszik majd. Mutass példát az iskola iránti pozitív hozzáállással.Ha te is lelkesen és nyugodtan beszélsz az iskoláról, az ő hozzáállása is fokozatosan javulhat. Dicsérd meg az erőfeszítéseit és bátorítsd, hogy képes lesz megbirkózni a kihívásokkal!

Beszélgessetek! Kérdezd meg tőle, mi okozza a szorongását vagy félelmét! Néha csak az, hogy ki tudja mondani az érzéseit, már önmagában is enyhíti a feszültséget. Figyelj rá türelmesen és empátiával, ne ítélkezz! Mondd el, hogy kihez fordulhat az iskolában, ha szüksége van segítségre! Beszéljétek meg, mikor fogtok érte menni, de ez csak akkor működik, ha ehhez tényleg tartjátok is magatokat. Az előre tervezés csökkentheti a bizonytalanságérzetet.

Legyen egy kedvenc tárgy vele. Engedd meg neki, hogy vigyen magával egy apró, kedves tárgyat, ami emlékezteti őt az otthon biztonságára. Ez lehet egy kicsi plüssállat vagy, ha a tanító néni nem örül a játéknak, akkor egy karkötő, ami megnyugtathatja. Ezt mondd is el neki, hogy amikor erre a karkötőre néz, vagy megérinti, biztos lehet benne, hogy anya vagy apa ereje vele lesz, mert ők egész nap rá fognak gondolni. De akár egy egy kis szívecskét is rajzolhattok a csuklójára, ez már a kreativitásotokon múlik. Volt olyan gyerek, akinek nap közben lekopott a szívecske és sírva jött oda hozzám, hogy most mi lesz. Én újra odarajzoltam neki és pillanatok alatt megnyugodott.

Ne engedjetek a sírásnak! Az első héten még jó ötlet lehet, ha délutánról elhozzátok, ha az iskola ezt engedi, de utána már nem javaslom. Az ilyen gyerekekek egyébként miután a szülő elment kb. 10 perc alatt megnyugszanak és napközben néha még egyszer-egyszer elpityerednek, de aztán ahogy halad a nap és sok minden történik velük hamar elterelődik erről a figyelmük. Aztán szép lassan kezdenek barátságok is kialakulni, akkor már könnyebb.

Beszélj az osztályfőnökkel vagy más tanárokkal! Ők talán jobban rálátnak arra, hogy mi történik az iskolában, és közösen megoldást találhattok a probléma enyhítésére.

Ha ez az állapot tartóssá válik, akkor viszont azt javaslom, hogy érdemes szakemberhez fordulni, például pszichológushoz, aki segíthet a helyzet kezelésében.

A legfontosabb, hogy támogasd és bátorítsd a gyermekedet, valamint próbálj türelmesen segíteni neki a nehéz időszakokban!